Büszkék lehetünk arra, hogy eleink meghívták Bartók Bélát – napjainkban a zene világnagyságként elismert reprezentánsát -, hogy városunkban hangversenyt adjon. Életének abban a szakaszában, amikor a zseniális zeneszerző művészete még nem mindig találkozott megértéssel. A koncert helyileg a Nemzeti Szálló (ma Duna Szálló) azóta lebontott nagytermében volt 1928. április 9-én, Húsvét hétfőn.
Tovább »

Ha esti órán Baja patinás városnegyedében, a Rókusvárosban járunk, gyönyörködteti szemünket a díszkivilágításban pompázó Kálvária.
Tovább »

„Való, hogy a bajai utcák világítása hiányos, mélyen a törvényhatósági színvonal alatt áll. Tudtunkkal Baja az egyetlen város, ahol a közvilágítás a holdjárást figyelembe veszi, és teliholdnál az utcai gázlámpákat eloltják.”
Tovább »

Egy aprócska utca őrzi nevét, és a régiek még Grassalkovich palotának említették a bajai Városházát. Azt azonban, hogy ki is volt gróf Grassalkovich Antal, már kevesen tudják. Pedig túlzás nélkül elmondható, hogy a 18. század derekán, a város földesuraként Baja meghatározó személyisége volt.
Tovább »

A bajaiak gyakran kisétálnak a Sugovica és a Duna találkozásánál levő Türr-emlékműhöz. A Nagy András városi mérnök által 1933-ban tervezett és épített rotundában – kerek alaprajzú építményben – veretes ihletésű felirat hirdeti Baja nagy szülöttének, Türr Istvánnak dicső tetteit.
Tovább »

A bajai színházi élet múltjáról írva rögös, küzdelmekkel, nehézségekkel teli utat kell ábrázolni. Mégis azt kell mondani, hogy nagyon sok volt benne a szép, hogy elődeink színházszeretetére méltán lehetünk büszkék. A magyar színjátszás történeti irodalomban betöltött szerepére pedig elég annyit mondani, hogy a magyar színháztörténet megalapítója, Bayer József a III. Béla gimnázium diákja volt. Teljességre nem törekedhetem, hiszen akár a virágzó diákszínjátszásról is egész könyvet lehetne írni. A következőkben a vándorszínészet néhány pillanatát szeretném rögzíteni.
Tovább »

A Sugovica-parti város a 19. század közepéig hallatlan fellendülést, valóságos fénykort ért meg. A fejlődés és a gazdaság – és az ezekkel járó gazdagság – letéteményese minden bizonnyal a kereskedelem volt, melyhez fejlett kisipar járult. A város a történelmi Magyarország négy legnagyobb kikötőjének egyike volt. Az itteni kereskedők száz nagy tölgyfahajója járta a Dunát, fel Pestig, sőt Győrig. Az aranykor azonban addig tartott, amíg a gabonakereskedelem a vízi utat használta. Amikor pedig a szállítás átterelődött a vasútra, melynek fővonalai rendre elkerülték Baját, a város gazdasági szempontból is „mellékvágányra” került.
Tovább »

Sokáig Baja fekete gyásznapjának nevezték az 1901. esztendő április havának 6. napját. A tragikus eseményekből ennek előtte is bőven kijutott a város népének.
Tovább »

Szomorkás, borongós, ködfátyolos nap volt 1921. november 1-je, halottak napja ünnepe. A bajai Duna-híd magas töltésén megállt egy vonatszerelvény. Kíséretével kiszállt a királyi pár. A honvédek által a töltés rézsűjébe frissen vágott lépcsőn alálépdelt IV. Károly, Magyarország utolsó királya és hitvese, Zita királyné, majd a Dunán várakozó Glowworm nevű monitorra szállt. A hadihajó elindult a folyón lefelé, hogy a királyt haláláig tartó örökös rabságba, száműzetésbe vigye.
Tovább »

A másfél évszázadig tartó török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc ide-oda hullámzó csapatmozgásai alatt szinte elnéptelenedett a város. A viharos időszak elmúltával azonban rohamos fejlődésnek indult, mint az ország legélénkebb vízivárosa, az Alföld és a Dunántúl összekötőhelye. 1728-ban épült a barátok temploma, 1795-ben- sok hasonló lélekszámú vagy nagyobb várost megelőzve – megnyílt a kórháza. Kikötője – Komárom, Győr és Pest mellett -, Magyarország négy legnagyobb dunai kikötőjének egyike lett. Lakosságának lélekszámát 1831-ben a Közhasznu Esmeretek Tára 14 és fél ezerre tette, jóval többre, mint például Pécs lakosságáét. Türr István buzdítására 1870-ben megkezdődött a baja-bezdáni tápcsatorna építése.
Tovább »

Nem született Baján, az itteniek mégis magukénak érezték, annyi szállal kötődött a Sugovica-parti városhoz. Gyakran nyomtatásban is Baja szülötteként jelent meg. A magyar zene történetében kimagasló érdemei vannak. Allaga Géza munkásságához fűződik, hogy a cimbalom az 1800-as évek végétől meghonosodott az európai zenei életben. A kezdetek pedig éppen Bajára tehetők.
Tovább »

Az utcanevek sokat tudnak mesélni Baja város múltjáról. Legalábbis attól az időszaktól kezdve, amióta egyáltalán neveket adtak az utcáknak. Mert annak előtte inkább a terepviszonyok vagy jelentős épületek szerint határozta meg a lakosság az egyes városrészeket.
Tovább »

A Duna és a Sugovica találkozásánál emelt kilátónál a dombormű felirata: Emlékezetét hirdeti e kő Türr Istvánnak, a halálra ítélt császári hadnagynak, a piemonti magyar légió parancsnokának, a badeni, a török, a cserkesz szabadságharc önkéntesének, a marsalai ezer egyikének, Garibaldi tábornokának és hadsegédének: a minden harcban bátor katonának.
Tovább »

Az 1896-os esztendőben ünnepelte Magyarország népe a honfoglalás 1000. évfordulóját. Az esztendő az országnak is, Baja városnak is a lelkesedés, a remény és derűlátás időszaka volt. A millenniumi Magyarország – nagy időkre emlékezve -, várakozással tekintett a reményteli, szép jövő elé. Baja – akkor már törvényhatósági joggal felruházott város – lelkesen vette ki a részét az országos ünnepségekből.
Tovább »

Jogos büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy Baján több mint száz évvel ezelőtt is szervezett állatvédelem volt. Néhány kiváló polgár kezdeményezésére már az 1903-as esztendőben megalakult a helyi állatvédő egylet. A megtartott előértekezlet után alakuló közgyűlésre jöttek össze az állatvédő eszmével rokonszenvező bajaiak – 119 személy volt jelen -, a ciszterci főgimnázium tornacsarnokába. Nágel (később Nádas) Sándor tanítóképezdei tanár, a Gyümölcsészeti Egylet elnöke megnyitója után főtisztelendő dr. Horváth Jeromos gimnáziumi tanár ismertette az állatvédelem céljait, humánus voltát és gazdasági hasznát.
Tovább »