 |
|
|
|
||
|
|||
|
Mint minden esztendőben farsang idején, idén is megkezdődtek a bunyevácok által nagy számban lakott falvakban a prélók. Immár hagyomány – így volt ez a múlt szombaton is -, hogy az első prélót Vaskúton tartják. Az évszázados népszokás, vigalom jelentése fonó. Környékünkön külön jelentősége is van, lévén, hogy 11 községben élnek bunyevácok, illetve Hercegszántón sokácok. |
|
Az Újesztendő első napjaiban helye van a vidámságnak, a felhőtlen jókedvnek. Akkor is, ha Türr Istvánról, Baja nagy szülöttjéről van szó. Nem is gondolnánk, hogy a minden harcban vitéz katona, később a béke fáradhatatlan munkása nem vetette meg a tréfát. |
|
Az utóbbi időben megszaporodtak a balesetek, nem ritkán tragédiák, melyek a fegyverek gondatlan, figyelmetlen kezeléséből eredeztethetők. Gondoljunk csak arra a szomorú esetre, amikor a Baja közeli Antallaposon a búzatáblában játszadozó gyermekek közül az egyiket halálra sebezte egy orvvadász golyója. Vagy a hasonlóan tragikus végű véletlen balesetre, amikor egy vadász lett külföldi vendége vigyázatlanságának áldozata. |
|
A Bajai Szent László Általános Művelődési Központ elődjének, az 1870-ben létrejött nőnevelő iskolának a tanárai egészen 1948-ig a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek tanító-rendjének tagjai voltak, és hosszabb megszakítás után ma ismét az apácarend az intézmény kezelője. A jubileum alkalmat ad a kezdeti évtizedekre való visszatekintésre. |
|
A kiegyezést követő esztendőben – báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére – az Országgyűlés elfogadta magyar történelem az ideig legjelentősebb oktatási törvényét, az 1868. évi XXXVIII. törvénycikket a népiskolai közoktatás tárgyában. Az elemi iskolai oktatás ezzel kötelezővé vált minden 6-12 éves gyermek számára. Ennek gyakorlati megvalósításához nagyon sok tanítóra és tanítókat képező intézményekre volt szükség. E célból országosan 20 tanítóképző felállítását tervezték. |
|
Az első bajai tűzesetről az 1742. esztendőből van írásos tudomásunk. A mai főtéren hömpölygött a tömeg, a Szent György napi országos vásárt tartották. A bábsütő mesternek a tér mellett levő házában kapott lángra a tűz. 40 ház leégett, a ferences rendház is kigyulladt. (Valami jó is származott a tragikus esetből. Leégett Patachich Gábor kalocsai érseknek – az időben az érsekek töltötték be a főispáni tisztséget – a megyegyűlések alkalmával való itt tartózkodásra vásárolt háza. Az elhamvadt épület helyére építtette a mai Városházát.) |
|
A régi öregek még élénken emlékeznek a hetedhét-határra szóló nagy ünnepségre. A szónokok emelkedett hangon méltatták az esemény jelentőségét. 1930. október 31-én történt, hogy rengeteg vita, sok helyeslő és nem kevesebb ellenvélemény után törvényesen egyesült a két szomszédos helység, Baja és Szentistván. |
|
Minden bajai büszke lehet, hogy a vészterhes időkben elődeink – és akik közöttünk vannak – életük kockáztatásával is a meggyötörtek oldalára álltak. Bátran vállalták a veszélyt, emberek százai menekültek meg általuk a biztos haláltól. |
|
Minden városunkban felhangzott a 18-19. század folyamán – sok helyen már előbb is – az őrök óvó-figyelmeztető kiáltása: Tűzre, vízre vigyázzatok, hogy károkat ne valljatok! Hiába, mert jószerével nincs egyetlen olyan nagyobb település sem széles e hazában, mely ne szenvedett volna a pusztító lángoktól. |
|
A cím után minden bizonnyal más témát várnak tőlem kedves olvasóim. Most azonban nem holmi rablásról esik szó. A cél valójában az volt, hogy a magyar gazda pénzhez juthasson, gyorsan, és olyan sokhoz, mellyel gazdaságát fejleszteni tudja. A „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István az ország gazdaságában megmutatkozó bajok fő okát, a fejlődés legnagyobb gátját a reformkori Magyarország lakosságának pénztelenségében, a hitel hiányában látta. Szerencsére támadt egy férfiú, aki elképzelését valóra váltotta: Fáy Andrásnak hívták. Megalakította – 166 évvel ezelőtt – a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületet. Baja városa pedig alig hét esztendő múltán követte a pesti példát. |
|
Büszkék lehetünk arra, hogy eleink meghívták Bartók Bélát – napjainkban a zene világnagyságként elismert reprezentánsát -, hogy városunkban hangversenyt adjon. Életének abban a szakaszában, amikor a zseniális zeneszerző művészete még nem mindig találkozott megértéssel. A koncert helyileg a Nemzeti Szálló (ma Duna Szálló) azóta lebontott nagytermében volt 1928. április 9-én, Húsvét hétfőn. |
|
Ha esti órán Baja patinás városnegyedében, a Rókusvárosban járunk, gyönyörködteti szemünket a díszkivilágításban pompázó Kálvária. |
|
„Való, hogy a bajai utcák világítása hiányos, mélyen a törvényhatósági színvonal alatt áll. Tudtunkkal Baja az egyetlen város, ahol a közvilágítás a holdjárást figyelembe veszi, és teliholdnál az utcai gázlámpákat eloltják.” |
|
A bajaiak gyakran kisétálnak a Sugovica és a Duna találkozásánál levő Türr-emlékműhöz. A Nagy András városi mérnök által 1933-ban tervezett és épített rotundában – kerek alaprajzú építményben – veretes ihletésű felirat hirdeti Baja nagy szülöttének, Türr Istvánnak dicső tetteit. |
|
A bajai színházi élet múltjáról írva rögös, küzdelmekkel, nehézségekkel teli utat kell ábrázolni. Mégis azt kell mondani, hogy nagyon sok volt benne a szép, hogy elődeink színházszeretetére méltán lehetünk büszkék. A magyar színjátszás történeti irodalomban betöltött szerepére pedig elég annyit mondani, hogy a magyar színháztörténet megalapítója, Bayer József a III. Béla gimnázium diákja volt. Teljességre nem törekedhetem, hiszen akár a virágzó diákszínjátszásról is egész könyvet lehetne írni. A következőkben a vándorszínészet néhány pillanatát szeretném rögzíteni. |
Baja, Duna-híd
Copyright 1996-2009 Lőrinczi Csaba | livestream, livescore, sportfogadás