Büszkék lehetünk arra, hogy eleink meghívták Bartók Bélát – napjainkban a zene világnagyságként elismert reprezentánsát -, hogy városunkban hangversenyt adjon. Életének abban a szakaszában, amikor a zseniális zeneszerző művészete még nem mindig találkozott megértéssel. A koncert helyileg a Nemzeti Szálló (ma Duna Szálló) azóta lebontott nagytermében volt 1928. április 9-én, Húsvét hétfőn.

A meghívás előzményei

Az a tény, hogy Bartók hangversenyezett Baján, szinte feledésbe merült. Olyannyira, hogy amikor ifj. Bartók Béla könyvet írt apjáról Bartók Béla műhelyében címmel, e sorok írójától tájékozódott a bajai koncertről. Bartók meghívásának ötlete Fülep Lajos – a hangverseny előtti időszakban bajai református lelkész, a későbbi egyetemi tanár – lyceális (gimnáziumi) előadásainak következtében merült fel. Ismeretterjesztő sorozatának keretében a magyar népdalról tartott előadást, melynek keretében a közreműködők „Bartók és Kodály harmonizálásában minden idegen elemtől megtisztított népdalokat énekeltek.” A Bajai Ujság tudósítója szerint (Bajai Ujság 1925. dec.11.) Molnár Antal zenetudós így biztatta előadásában a hallgatóságot: Játsszatok nekünk minél több Bartókot és Kodályt, mert ők jelentik a zeneművészet teljességét.”

Felmerült olyan vélekedés, mely szerint Bartók művészetére Kun Imre, a bajai származású hangversenyrendező hívta volna fel a figyelmet. Az Éber Gyűjteményben található egy hangszalag, melyen Kun Imre maga cáfolja ezt, mondván, hogy ő Bartókot csak később ismerte meg személyesen.

A hangverseny közvetlen előkészületeiről hadd idézzek néhány jellemző mondatot a Bajai Ujság előzeteséből: „Az igazi hangversenykedvelő közönség számára különb attrakciót nem hozhatott volna az eseményekben túlontúl gazdag zeneévad: Bartók Béla elfogadta a Liszt Ferenc Kör meghívását… Jelenleg Kölnben szerez diadalt a magyar géniusznak, április 9-én pedig a Liszt Ferenc Kör vendége lesz. Talán nem túlzás, ha Bartók Béla bajai hangversenyét fordulópontos eseménynek tekintjük városunk zenei életében.”

Szem- és fültanúk

A sors kivételes adományának tartom, hogy Bartók bajai hangversenyével jó két évtizeddel ezelőtt kerültem kapcsolatba. Így módom volt még két olyan emberrel beszélni, akik a koncerten jelen voltak. Achátz Imre és Böröcz Jenő középiskolás diákokként segítettek a terem berendezésében. A székhordás fejében ingyen hallgathatták meg a hangversenyt. Amint elmondták, fiatal koruk ellenére is megérezték, hogy egy zseniális nagy művészt hallottak zongorázni. Mindketten birtokosai lettek a hangverseny Bartók által dedikált műsorának, melyet a későbbiekben is féltve őriztek.

A hangverseny második részében a művész főként saját műveit játszotta. Köztük a zongorairodalom világszerte ismert és kedvelt darabjaivá vált Medvetáncot, az I. román táncot és az Este a székelyeknél címűt. Jó fél évszázaddal később Achátz Imre úgy emlékezett, hogy Bartók ráadásként egyik fergeteges sodrású művét, az Allegro barbaro-t játszotta el.

Fényszóró a magyar éjszakában

A hangverseny fogadtatása méltó volt Bartók kivételes művészetéhez. Idősb Éber Sándor festőművész – maga is kitűnő zongorista – lelkesen méltatta a Bajai Ujságban Bartók zeneszerzői és zongoraművészi nagyságát Fényszóró a magyar éjszakában című cikkében. Egyebek között ezt írta: „Csupa szín és élet itt minden, új formák, új beszéd ez, melyet, ha megértünk, boldogságos tündérvilágunk lesz gazdagabb. Oh áldott, boldog ország ez a szegény magyar haza, melynek éjszakájában ilyen fényes csillagok világítanak és vezetnek.”

A cikk szerzőjének fia, ifjabb Éber Sándor festőművész így emlékezett: – Egészen bizonyos, hogy édesapám baráti jó viszonyba került Bartókkal. A koncert után a szállóbeli vacsorát követően a mi lakásunkon jöttek össze egy szűk körű beszélgetésre. (A Jókai u. 19-be, a mai Éber-emlékházba. G. Z.) Én akkor képzőművészeti főiskolás voltam, a koncertre nem tudtam hazajönni, de néhány nap múlva levelet kaptam édesapámtól. Ezt ma is őrzöm. Azt írta, hogy Bartók és felesége, Pásztory Ditta hívott, hogy menjek el velük a tavaszi olaszországi körútjukra, bizonyára jó képzőművészeti stúdium lenne számomra. Itáliába hamarosan eljutottam, de nem velük. Az akkori ismereteimmel nem tudhattam, mit vesztek…

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ami Bartók bajai hangversenyével vagy következményeivel kapcsolatos, annak jelentősége van a város művelődéstörténetében. Ezért teljes terjedelmében ide idézem id. Éber Sándornak fiához intézett sorait: „Édes Sanyi Fiam! Bartókékkal mehetnél 72. P. oda-vissza vasúti 3. o. Azt mondja B. hogy az Ibusz-nál a holnap, hétfő reggeli órákban megtudnád, hogy egyedül visszautazhass, esetleg egy hónap múlva, lehet-e. Mert ezen esetben felibe kerülne az utazásod. Már pedig jó lenne Ancihoz lemenned és még Nápolyig és Rómában visszajövet megállnál. Ha tehát a magányos visszautazás lehető lenne, ez nagyon jó lenne. Ha így határozol, hogy 2-án indulhatnál és az Ibusz kedvező értesítést ad, úgy bizonyosan sürgönyözd meg a holnap délelőtt folyamán esetleg esti 4-ig ideérő sürgönnyel. Persze ez esetben pár napot itthon is tölthetnél, sőt kellene. Csókol édes Apád”

A levélhez annyi magyarázatot, hogy Anci Éber Anna, id. Éber Sándor leánya, ifj. Éber Sándor testvére, később jeles festőművész, aki akkor Olaszországban végezte képzőművészeti tanulmányait.

„A legkimagaslóbb élmény”

Nem állíthatjuk, hogy Bartók zseniális művészete – éppen erősen haladó volta miatt – ebben az időben általános megértéssel találkozott volna. Éppen ezért a bajaiak büszkék lehetnek arra, hogy városukban a nagy zeneszerzőt és zongoraművészt művészi rangjának megfelelően értékelték. Végezetül álljon itt a Liszt Ferenc Kör választmányának 1928. augusztus 29-i jegyzőkönyvi bejegyzése!
„Legkimagaslóbb művészi élménye a második félévnek az április 9-i Bartók Béla zongoraest volt, a világhírű zongoraművész és zeneköltő bensőséges, mesteri játéka soha el nem múló emlékként él majd az emberek lelkében.”

Napjainkra, amikor Bartók zenéjének kultusza világszerte kiteljesedett, vele kapcsolatban a művészettörténet számára minden szó, minden tény fontos.

Gál Zoltán

***

Keressük Bartók zongoráját

Egy ilyen rangos előadóművész, mint Bartók Béla nem játszhatott gyenge minőségű hangszeren. Szerencsére volt Baján egy koncertezési célra megfelelő, angol mechanikájú zongora. A hangszer története is érdekes. A Liszt Ferenc Kör alapító okiratában egyik céljául tűzte ki színvonalas hangversenyek rendezését. Azonban a városban nem volt ehhez megfelelő hangversenyzongora. Vásárlására gyűjtést indítottak, olyan jó eredménnyel, hogy néhány nap alatt 8,2 millió Korona gyűlt össze. Szakértőül Antalffy-Zsiross Dezső neves orgonaművészt, a Zeneakadémia tanárát kérték fel. Az ő tanácsára vásároltak meg egy Stainway gyártmányú koncertzongorát 55 millió Koronáért, melyet – mivel időközben az ország áttért a Pengő pénzrendszerre -, nagyon kedvező értéken kellett kifizetni. Bartók Béla ezen a hangszeren játszott. Tudjuk, hogy a Nemzeti Szálló nagytermét Takács Vilmos tulajdonos ingyen engedte át a hangversenyek céljára.
A zongorára visszatérve, melyen Bartók is játszott: kérem olvasóinkat, ha valakinek tudomása van a hollétéről – sejtésem szerint valahol Dusnokon vagy környékén lehet -, kérem, jelezze szerkesztőségünknek. Szép és kegyeletes gesztus lenne, ha a Bartókra való emlékezés alatt, most, a nagy zeneszerző halálának 60. évfordulóján kiállíthatnánk.

APRÓHIRDETÉS: LAKÁS ELADÓ
• Baján a Duna u. 3. szám alatt I. emeleti 1 szobás (panelprogramos) lakás eladó. Ára: 4.800.000 Ft. Érdeklődni a 06-70/563-0143-ös mobilszámon!