2009. november 02. - 10:10 | Helytörténet | RSS 2.0 | Both comments and pings are currently closed. | 560
 |
|
|
|
||
|
|||
|
Sokáig Baja fekete gyásznapjának nevezték az 1901. esztendő április havának 6. napját. A tragikus eseményekből ennek előtte is bőven kijutott a város népének. Éktelen recsegés-ropogás Nagyszombat napja volt, igazi tavaszi nap, vakítóan sugárzó verőfény. A templomkapuk tárva-nyitva, a hívő emberek siettek a Feltámadás zsolozsmáira, Húsvét szent ünnepére készülve. Itt közbe kell vetnem: a város zajszintje annak idején a mainál összehasonlíthatatlanul alacsonyabb volt, hiszen gépjárművek még nem közlekedtek. A bensőséges ünnep miatt szinte rezzenéstelen csend honolt mindenütt. Legfeljebb egy cseppnyi fuvallat tette még szebbé, kellemessebbé a gyönyörű napot. A csendet hirtelen dörrenés, éktelen recsegés-ropogás törte meg. A Főutcát, a közeli Főteret, de az egész környéket sűrű porfelhő fedte be, szinte az égbolt is sötétségbe borult. - Mi történt? – kérdezgették egymástól rémülten az emberek. Talán földindulás vagy már itt a világvége? Sem egyik, sem másik. Hanem meginogtak az úgynevezett Mészáros-féle ház falai – a Türr István Múzeum melletti egyemeletes épületről van szó, melynek egyik oldala a Roosevelt téri Neptun-szoborra néz – és nagy robajjal zuhantak le. Az akkor kétemeletes épület – Baja első kétemeletes háza volt – felső emeletének gerendái áttörték az első emelet födémjét, majd a földszinten levő Steiner Károly-féle divatkereskedés mennyezetét. A ház középső része leomolván, maga alá temette az üzlet tulajdonosát, alkalmazottjait és a kereskedésben tartózkodó vevőket. Az omlás után A leomlott házrész előtt perceken belül ember ember hátán tolongott. Némelyek kétségbeesetten tördelték a kezüket, sokan azonban – nagy lélekjelenléttel – azt keresték, hogy hogyan segíthetnek a romok alá került embereken. Pillanatok alatt a helyszínen termett dr. Hegedűs Aladár polgármester és Scheiber Gyula rendőrfőkapitány. Határozottan irányították a mentést. Dr. Marton Jenő, a városban állomásozó honvéd ezred orvosa, báró Podmaniczky Endre és Feigenbaum kárpitos voltak az elsők, akik a romok közé hatoltak. Hamarosan megérkezett a honvédség és az önkéntes tűzoltó egylet. Reich Erzsike, Reich Vilmos kereskedő úrnak 12 éves leánykája – Isten csudája – csaknem sértetlenül került ki a romok közül nevelőnőjével, Schnitter Bertával – tudósított a Bajai Közlöny. Klima Mária eladónő az udvar felőli ajtón szabadult ki. Másfél órai kemény munkával a levegőre hozták a kétségbeesetten jajgató, fuldokló Weisz Fanni elárusító leányt. \&\#336; úgy menekült meg, hogy az omlás pillanatában éppen csipkét mért egy vevőnek, és a lezúduló törmelék a pult alá sodorta. Mayer József tűzoltó alparancsnok csak élete kockáztatásával, kisebb sérülések árán tudta kimenteni Mészáros Erzsébetet, a ház tulajdonosnőjét, aki az omlás idején, az első emeleten, karosszékében üldögélt, és onnan karosszékestől lezuhant. Tiszta véletlenségből menekült meg A ferences háztörténet vezetésével megbízott barát a következőket jegyezte fel: Ma délután fél 3 órakor nagy szerencsétlenség történt a fő utcán; a Mészáros-féle kétemeletes ház részben összeomlott, s a romok 11 személyt maguk alá temettek, akik közül csak öten kerülték el a halált, hatan viszont meghaltak; a holttesteket, éjjel-nappali állandó munkával, csak másnap találták meg. Feljegyzésre méltónak látom – folytatja a krónikás -, hogy itt megírjam Eckert István úrnak, a Takarékpénztár levéltárosának az esetét, aki kevéssel a ház összeomlása előtt haladt el mellette, s Steiner boltos hívta, hogy menjen be üzletébe; ezt ő elhárította, és néhány lépéssel tovább ment; abban a pillanatban az a rész, ahol Steiner boltos volt, nagy zajjal összedőlt. Mikor ezt mesélték nekem, eszembe jutott, hogy a szerencsétlenség napján délelőtt ez az úr 6 gyertyát küldött templomunknak. Ki mondja, hogy „tiszta véletlenségből” menekült meg a pusztulástól? Az előbbi idézet külön érdekessége, hogy első ízben kerül a nyilvánosság elé. A Historia Domusnak, azaz a Háztörténetnek ezideig csak az első kötete jelent meg nyomtatásban, mely az eseményeket 1840-ig öleli fel. Sajnálatosan a további rész kiadása a fordító, főtisztelendő Kapocs Nándor, és a kötetet tudományos jegyzetekkel ellátó dr. Kőhegyi Mihály elhunyta miatt várat magára. A megrendítő gyász napja A mentőcsapatok egész éjjel megfeszített erővel dolgoztak. Mindhiába. A törmelékhalmaz alól holtan került elő Mészáros Katalin kis cselédjével, a 16 éves Eisenring Katalinnal, Bertics Teréz, az üzlet alkalmazottja, Bálint József kereskedő-tanonc és a 7 éves Reich Lacika, Reich Gyula kereskedő kisfia. Az omlásnak áldozatul esett Steiner Károly, az üzlet tulajdonosa is, aki az ajtóban állva figyelmeztetni akarta a veszélyre a bent tartózkodó embereket. A szerencsétlenség okairól Két nézet alakult ki. Az első pillanatban földrengésre gondoltak. A hatóság azonban úgy látta, hogy az üzlet átépítésénél néhány közfalat eltávolítottak, így az épület statikája megbomlott. Ezt a Bajai Közlöny így fogalmazta meg: „Gyászos mementó ez a katasztrófa, hogy épületeinket szabály szerint építsék, és megerősítsék.” Az egyszerű nép regényesebb magyarázatot talált. A házat Mészáros Antal főbíró építtette 1840-ben, a nagy tűzvész után. A magyar érzelmű főbíró – Mészáros Lázárnak, az első felelős kormány hadügyminiszterének testvérbátyja – borsot akart törni az elnyomó császári hivatalnokok orra alá, ezért az épületre török félholdat festetett. Annak emlékére, hogy a szabadságharc bukása után testvére törökországi emigrációja idején barátságos fogadtatásban részesült. A szerencsétlenség után a városképi szempontból is jelentős Mészáros-féle házat egyemeletesre építették át. Legutóbb pedig az önkormányzat példamutató módon felújította. Gál Zoltán APRÓHIRDETÉS: LAKÁS ELADÓ
.
|
2 hozzászólás: “Gál Zoltán: Baja fekete gyásznapja”
Baja, Duna-híd
Copyright 1996-2009 Lőrinczi Csaba | livestream, livescore, sportfogadás
2009. április 11. - 12:24
Köszönettel tartozom Lőrinczi Csaba szerkesztő kollegámnak, hogy régen írt cikkemet – éppen nagyszombat-napi aktualítása miatt – közölte internetes újságjában. Egyszersmind azért is, hogy sorra összekeresi régi írásaimat, és így megmenti őket az enyészettől.
A leomlott ház témájával még 1967-ben kerültem kapcsolatba. Ebben a házban, a ház emeletén laktam feleségemmel egy esztendeig albérletben egy tiszteletreméltó idős házaspárnál, Szendyéknél. A tragikus esemény addigra már feledésbe merült.
A cikkhez mellékelt fotón az omlás után egyemeletesre, lényegében a jelenleg is meglevőre átépített épület látható.
Az omlásról annak idején fénykép, sőt képeslap is készült. A képeslap látható Becherer károly és Kovács András Üdvözlet Bajáról régi képeslapokon című könyvének 56. oldalán. A Türr István Múzeum fotótárában fénykép is található, melynek elkérem digitalizált változatát, hogy utólag mellékelhessük a cikkhez.
Tisztelettel:
Gál Zoltán
2009. április 12. - 13:04
Zoli bácsi! Köszi és szívesen. Amint lehet, előkeresem és közzéteszem ezeket az érdekes helytörténeti írásokat. Emlékszem arra a fotóra, melyen a házomlás látszik. Azt szándékoztam ezen cikkhez mellékelni, de hiába kutattam át többször is a régi bajai fotókról szóló gyűjteményemet, sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy nekem nincs meg az a kép. Pedig azt hittem, igen.