2010. április 24. - 12:30 | Helytörténet | RSS 2.0 | hozzászólás | trackback | | 65
 |
|
|
|
||
|
|||
|
A cím után minden bizonnyal más témát várnak tőlem kedves olvasóim. Most azonban nem holmi rablásról esik szó. A cél valójában az volt, hogy a magyar gazda pénzhez juthasson, gyorsan, és olyan sokhoz, mellyel gazdaságát fejleszteni tudja. A „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István az ország gazdaságában megmutatkozó bajok fő okát, a fejlődés legnagyobb gátját a reformkori Magyarország lakosságának pénztelenségében, a hitel hiányában látta. Szerencsére támadt egy férfiú, aki elképzelését valóra váltotta: Fáy Andrásnak hívták. Megalakította – 166 évvel ezelőtt – a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületet. Baja városa pedig alig hét esztendő múltán követte a pesti példát. Baja város az 1800-as években hatalmas fejlődésnek indult. Duna melletti fekvése következtében – országos vízi és szárazföldi utak csomópontjában – mind nagyobb szerephez jutott a Délvidék kereskedelmében. Virágzó ipara is emelte a jólétet. A fejlődést megakasztotta az 1840. évi tűzvész, melyben a virágzó város pár óra alatt füstölgő romhalmazzá változott. A jólétet nincstelenség és nyomor váltotta fel. A javarészt iparosokból és kereskedőkből álló polgárság életerejét azonban nem törte meg a csapás, hanem hozzáfogott, hogy újból lerakja jólétének alapjait. Az akadály a tőkeszegénység Az újjáépítés munkájában a legnagyobb nehézséget a tőkeszegénység jelentette. A kisemberek minden vagyonukat elvesztették a tűzvészben, így az újrakezdéshez pénzre lett volna szükségük. A tőkehiányt a vagyonosabb emberek egy része – tisztelet a kivételnek – igyekezett a saját javára kihasználni. A kényszerhelyzetben levő nincstelenek csak hihetetlenül magas uzsorakamatra tudtak pénzhez jutni. Fáy András nagyszerű eszméje, – kiragadni a kölcsönnyújtást az uzsorások kezéből, és összegyűjteni a sublótfiókokban heverő pénzeket és kamatoztatni -, alig néhány év múltán Baján is követőkre talált. Takarékpénztárt alakítottak A bajai takarék megalapításának első szószólói – megérdemlik, hogy nevüket megemlítsük -, Vojnits Imre városi tanácsnok és Klénáncz József kereskedő voltak. A város polgársága rokonszenvezett az eszmével, így az elgondolást hamarosan tett követte. Az alakuló ülést az Oroszlán vendéglőben tartották 1847. március 2-án. (A vendéglő a most ismét róla elnevezett utcában, a mai Erste Bank helyén volt.)
A szép számú résztvevő megszavazta az alapszabályt. A részvények jegyzése még ebben az esztendőben megtörtént. 400 darab 100 pengőforintos részvényből származó 40 ezer pengőforint alaptőkével a Bajai Takarékpénztár a következő esztendő január 2-án megkezdte működését Vojnits László elnöklete alatt. (Más forrás szerint 3-án. Az utóbbi dátumot tartom valószínűbbnek, mert január 2-a vasárnapra esett. – G. Z.) Az elnök három hónap múltán, 1848. április 2-ára ismét közgyűlést hívott egybe az Oroszlánba, az alaptőke felemelése végett. Jóllehet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc nagy nehézségek elé állította az új intézetet, 1850 elején a közgyűlés egy-egy részvény után 8 forint 65,4 krajcár osztalékot állapított meg. Megemlítendő, hogy a választmány már akkor gondolt a tartalékalap képzésére. Kimondotta, hogy a krajcárokat nem fizeti ki, hanem tartalékalapra gyűjti. Az elnyomatás évei után fellendülés A folytonos önkényuralmi zaklatás miatt a közönség bizalma megrendült. Szinte egymással versenyezve mondták fel a betéteket, melyeket az intézet gyakran magánhitelekből volt kénytelen kifizetni. Abban az ütemben, ahogyan csökkent az elnyomás, és szűnt meg az üldöztetés, az ipar és kereskedelem kezdett visszatérni a régi kerékvágásba. Ez a Takarékpénztárnál a betétállomány növekedésében fejeződött ki. 1856-ban 28 pengő osztalékot fizetett részvényenként, 1860-tól pedig ismét rendszeresen gyarapította tartalékalapját. Jelentős vívmányok Az 1863. esztendő több szempontból is jelentős változásokat hozott a Takarékpénztárt illetőleg. A kiegyezés (1867) előtt ekkor volt a legmagasabb a betétállomány és a legnagyobb a tiszta jövedelem. A Takarékpénztár 1863-ban megvásárolta a város tulajdonában levő ún. „régi présházat” – hajdan az uradalomé volt – 24 ezer 700 forintért. További 60 ezer forint befektetésével a présház helyére székházat építtetett. A munkálatok 1866-ra fejeződtek be. Ettől kezdve itt helyezték el az intézmény irodáit és üzlethelyiségeit. (Az épület Takarékpénztáron kívül egyszerre többféle funkciót is betöltött, mint lakás, gyógyszertár, tüdőgondozó. Jelenleg az OTP-fióknak és a Türr István Múzeumnak ad otthont.) Egyszerűbb hitelfelvétel A székház beruházás költsége több mint kétszerese volt a Takarékpénztár alaptőkéjének, így súlyos terhet jelentett. Az átmeneti visszaesést azonban ellensúlyozta a kiegyezést követő általános gazdasági fellendülés. A kölcsön folyósításának eljárása kezdetben meglehetősen hosszadalmas és nehézkes volt. Egyetlen módja abban állott, hogy hites személy a fedezetül lekötött ingatlanokat a Takarékpénztár megbízottjának birtokába vezette át. A tulajdonos csak akkor került ismét a fedezet birtokába, amikor az adós a kölcsönt visszafizette. Egyszerűbb és olcsóbb eljárást vezetett be az intézet 1864-ben a váltóhitelekkel, majd 1868-tól a jelzálogkölcsönök folyósításával. Ugyanebben az évben alakult meg az Első Bajai Gőzmalom Rt., melynek részvénytöbbségét a Takarékpénztár megszerezte. Ezzel kapcsolatban érték veszteségek, melyeket ellensúlyozott a Ferenc József-tápcsatorna építésében való közreműködés. (Türr István közbenjárására a takarékpénztár kezelte a hatalmas vállalkozási összeg nagy részét.) Válság után fellendülés A gazdaságtörténet részletesen tárgyalja az 1873-ban bekövetkezett gazdasági válságot. Itt csak annyit, hogy hatását a Takarékpénztárnál is éreztette. De szerencsére csak mérsékelten, mert a bajai pénzintézet a nagy haszonnal kecsegtető, de sok bankot csődbe vivő részvényvásárlásba nem ugrott bele. Mondhatni, hogy új korszak kezdődött a pénzintézet működésében, amikor 1883-ban Szutrély Lipót személyében új vezérigazgató állt az élére. Kitűnő pénzügyi szakember és rendkívül erőskezű vezető volt. Tudásának és határozott vezetői stílusának köszönhető, hogy annak ellenére, hogy a nagyobb adósai közül többen tönkrementek, a Bajai Takarékpénztár állta a sarat. Még 1940-ben, a II. világháború kitörésekor is jó nevű pénzintézet volt a Bajai Takarékpénztár. De ez már legyen egy másik történet! Szutrély Lipót a Bajai Takarékot a megye első pénzintézetei közé emelte. A király pedig őt, a közgazdaság terén tanúsított érdemeiért nemesi rangra, petői előnévvel. Igazi követ-csináló volt. Mindig abból lett képviselő, aki mellé ő állott. Ezzel kapcsolatban hallottam egy anekdotát, tehát igaz történetet, melyet szeretnék közkinccsé tenni. (Annál is inkább, mert senki más nincs már az élők sorában, aki ismerné.) Szutrély Lipót szerényen a következőket mondotta követállítási tudományáról: – Kimegyek a piactérre. (A mai főteret értette ez alatt.) Leszúrom a botomat. Ráteszem a kalapomat. Azt is megválasztják képviselőnek. Gál Zoltán APRÓHIRDETÉS: LAKÁS ELADÓ
.
|
Baja, Duna-híd
Copyright 1996-2009 Lőrinczi Csaba | livestream, livescore, sportfogadás