A bajai színházi élet múltjáról írva rögös, küzdelmekkel, nehézségekkel teli utat kell ábrázolni. Mégis azt kell mondani, hogy nagyon sok volt benne a szép, hogy elődeink színházszeretetére méltán lehetünk büszkék. A magyar színjátszás történeti irodalomban betöltött szerepére pedig elég annyit mondani, hogy a magyar színháztörténet megalapítója, Bayer József a III. Béla gimnázium diákja volt. Teljességre nem törekedhetem, hiszen akár a virágzó diákszínjátszásról is egész könyvet lehetne írni. A következőkben a vándorszínészet néhány pillanatát szeretném rögzíteni.

Magyar szó a színpadon

Amint Bayer József A magyar játékszín című kétkötetes munkájában írja, a 18. század végén a Bácskát valósággal elárasztották a német színtársulatok. Az újonnan keletkezett magyar színművekkel sorra jelentkeztek a magyar vándortársulatok. Első magyar társulatként a székesfehérvári jött Bajára az 1824. és az azt követő esztendőben.

Szinte minden esztendőben megfordult Baján egy-két vándortársulat. Déryné naplóját vagy Petőfi költeményét ismerve, de más forrásból is tudunk a vándorszínészek nehéz sorsáról. (Megjegyzem, hogy A nemzet napszámosai, Vas Gereben regénye – ellentétben a közvélekedéssel – szintén a színésztársadalomról szól.) A vándortársulatok az 1860-as évektől gyakran szerepeltették a Nemzeti Színház nagy művészeit. Így játszott Baján például Prielle Kornélia, Molnár György, Ney Dávid, a bajai születésű Felekyné Munkácsy Flóra vagy Jászai Mari.

Mostoha körülmények

Ami a színjátszás technikai feltételeit illeti, aligha nevezhetnők ideálisnak. Miután a városban nem volt önálló színházépület, az ideérkező vándortársulatok fogadókba kényszerültek. Szerény előrelépés volt, amikor később a Bárány Szálló – a Táncsics utcában, a mai Ének-Zenei Iskola helyén volt – nagytermét használhatták. Színpada kicsi lévén, alig fért el egy-két bútor. A zenés darabokhoz a zenekar csak a nézőtéri széksorok előtt kaphatott helyet. Előcsarnok, páholy nem volt. A megvilágítás sem felelt meg a kor követelményeinek, hiszen a villanyáram csak 1927-ben érkezett meg Bajára.

Az első bajai újság, a Bajai Közlöny 1860-ban kibocsátott első számában már felvetette a színház ügyét: „…múlnak az évtizedek, és még mindig csak a Báránynál tartunk, amelyet csak recsegő kövezeten át lehet elérni, s ha kocsi jár az ablaka alatt, percekig megáll az előadás, mert a színész szavát nem lehet hallani.”

Valamivel jobb volt a helyzet a nyári színkörben, egy deszkaépítményben, mely a mai Spar Áruház és a Tanítóképző között állt. „Hézagai között forró nyári esték záporcseppjei sokszor megzavarták az előadást, vagy kívülről érkezett suhancok füttyszóval kísérték az operettek slágereit.” A nyári színkört azonban 1916-ban, tűzveszélyes volta miatt lebontották. Megfelelőbb otthont adott a színjátszásnak a Nemzeti és a Központi Szálloda. (Ma Duna Szálló és Városi Színházterem.) Alkalmas volt színi előadásokra az Ipartestület, később Tiszti Klub színpada is.

Értő bajai közönség

A közelmúltban írtam arról, hogy 1934 nyarán különleges színházi estnek volt helyszíne a Sugovica. Itt tartották az országban az első víziszínpadi előadást. Játszótere a Santa Mariának, Kolumbusz Kristóf Amerikát felfedező hajójának mása volt. A főszereplő és egyben a rendező Szentiványi Béla kivételével a szereplőgárda csupa helybeli kiválóságokból állt, mint például dr. Nyirathy Zsombor vagy dr. Gáspár Imre. A rendező, az országot járó Művész Színház igazgatójának 1933-ban megjelent könyvében – jellemző a címe: A vidéki színészet élet-halál harca a Trianon után – keserűen panaszolja a vándorszínházak mostoha fogadtatását.

Homlokegyenest ellenkező tapasztalatokat szerzett a mi városunkban! Azt írja bajai vendégszerepléseikről, hogy annyi kultúraszerető emberrel még sehol nem találkozott, mint itt, ahol az évek során az ország városai között a legtöbbet, 95 előadást tartott. „A tanári-kar abszolút megértő a színházzal szemben. A Liszt Ferenc Kör olyan zenei kultúrát teremtett Baján, hogy a legnagyobb városok is megirigyelhetik. Mindez csak azt bizonyítja, hogy a művészetnek, a kultúrának nagyszerű talaja ez a kis város.”

Gál Zoltán

Jeles történések kötődnek a Kilényi Dávid-féle színjátszó társulat 1827. évi bajai fellépéseihez. Az előző év december 2-i játékot követően az összesen 61 „előadatoknak” az Oroszlán fogadó – a mai Erste Bank helyén volt – adott otthont. A tizennyolc tagú társulat – a Magyar Kurir tudósítása szerint – elnyerte a bajai publikum rokonszenvét „részint válogatott játékinak előadásával, részint pedig tagjainak illendő magokviseletével… A’ három utolsó előadatok a’ Bátskaiakra nézve legszembetünőbbek voltak: mert nevezetesen az 59-ik játékra (Kemény Simon) ama híres Bátskai Muzsika-Mester Arnold György Úr Szabadkai Egyházi Muzsika Kar Igazgatója, a’ hatvanadik játékra (Illyés Sapkája) pedig a’ Társaság itt léte alatt hasonlókép’ híres Bátskai Muzsika Mester Rózsvölgyi (Rozenthal) Úr Baja Városának lakosa készítette a’ Muzsikát.

Ennek a vendégszereplésnek szívderítő következményei lettek a magyar zene- és táncművészetet illetőleg. Rózsavölgyi Márk itt ismerkedett meg a társulatban közreműködő Szőllősy-Szabó Lajos színész, később koreográfussal, és ebből a kapcsolatból született meg az első magyar társastánc, a csárdás. Baja pedig a reformkor hajnalán a magyar nyelvért és zenéért folytatott küzdelem színterévé vált.

APRÓHIRDETÉS: LAKÁS ELADÓ
• Baján a Duna u. 3. szám alatt I. emeleti 1 szobás (panelprogramos) lakás eladó. Ára: 4.800.000 Ft. Érdeklődni a 06-70/563-0143-ös mobilszámon!